A hét műtárgya
PATIKAÜVEG
Szögletes testű, keskeny, rövid nyakú, barna színűre festett patikai üveg a hozzá illő, csiszolt üveg dugóval. Oldalán fekete keretben fehér, téglalap alakú címkén fekete betűkkel "Tinct. Capsici.", azaz paprikatinktúra felirat látható. A paprikatinktúra hatóanyaga a kapszaicin - melynek neve a paprika botanikai nevéből ered: Capsicum. A hatóanyag a bogyótermés belsejében, a részleges válaszfalak felületi mirigyeiben található és szesszel könnyen kivonható. Az orvoslásban több területen is használják: belsőleg adagolva a gyomornedv termelését fokozza, étvágyjavító, serkenti továbbá a gyomorfal mozgékonyságát (motilitását) is. Külsőleg kenőcsök, kenetek, bedörzsölőszerek, tapaszok formájában ízületi és izomfájdalmak, idegzsába, keresztcsonttáji derékfájdalmak (lumbágó), ínhüvelygyulladás esetén alkalmazzák.
RÓZSAFÜZÉR
Fa gyöngyszemekből készült rózsafüzér a végén öntött bronz kereszttel, a kereszten stilizált Krisztus-alakkal. A rózsafüzért Kővári Ádámné Huber Katalin használta az 1920-as években. A rózsafüzér (más néven szentolvasó) a katolikus egyházban az imádság egyik közkedvelt formája, illetve az ehhez használt eszköz. Formáját tekintve lényege, hogy bizonyos imákat meghatározott számban és sorrendben kell mondani, ezt segítik a lánc szemei. A rózsafüzérre a kereszt fölé utólag felerősítettek egy ezüst, a szeplőtelen fogantatást ábrázoló, gyakran "csodás érem" néven is emlegetett kegyérmet is. A medál előlapján a Boldogságos Szűz földgömbön álló alakja látható. Francia nyelvű köriratának magyar jelentése: „Ó, bűn nélkül fogantatott Szűz Mária, könyörögj érettünk, kik hozzád menekülünk!”. A hátlapon 12 ötágú csillag közepette a kereszttel koronázott Mária-monogram, alatta Jézusnak töviskoronával körülvett, s Mária tőrrel átdöfött szíve. Az érmén látható 1830-as évszám a párizsi Mária-jelenésre utal, amelyhez az érem története kötődik.
NYOMÓMINTÁK FESTÉKPÁRNÁVAL
Kisebb fa párnákba ütött, hajlított fémlemezből formázott, díszes nagy és kisbetűk kézimunka előnyomására. Téglalap alakú, nyitható fedelű fém dobozban lévő festékpárna és törlőrongy tartozik hozzájuk. A festékpárna kiszáradt, töredezik, a doboz is erősen kopott, már nem záródik rendesen. A solymári sváboknál – a mellények hátát és a különféle konyhai felvédőket kivéve – nem volt jellemző díszes hímzésekkel kivarrni a ruhadarabokat és a különböző háztartási textíliákat. Azonban az ingekre, blúzokra, az ágyneműre, vagy éppen a textilzsebkendőkre, és olykor a kötényekre is felkerülhetett a tulajdonos hímzett monogramja. Ezek „előrajzolásához” használták a festékpárnát és a betűnyomdákat.
BÁTORSÁG PRÓBÁJA LEPORELLÓ
A Magyar Úttörők Szövetsége által a jubileumi, 20. nyári olimpiai játékokra készülve kiadott leporelló az 1971-72-es tanévre. Előlapján egy éremmel, kupával fényképezkedő sportoló látható, hátoldalán az úttörők jogai és kötelességei olvashatók. A személyre szabottan kitölthető leporellóban az úttörők 12 pontja is szerepel, valamint különféle feladatok egész évre, évszakok szerinti bontásban. Aki minden próbapontot teljesített, a rajvezető igazolásával jogosulttá vált a próbajelvény viselésére. Az úttörőmozgalom hagyományai 1919-ig nyúlnak vissza, de igazán csak 1945 után az újjászervezett Magyarországi Munkások Gyermekbarát Egyesülete szervezésében bontakozott ki. A cserkészmozgalom helyébe lépő szövetség a magyar társadalom gyermekszervezete lett - az úttörőcsapatokba tömörülő kisdobosok, úttörők, úttörővezetők és pártoló tagok tömegszervezete. A rendszerváltozás után vesztette el jelentőségét és tömegbázisát.
BRONZKORI KORSÓ
Fekete színű, felhúzott fülű kerámia korsó hasán kiálló bütykökkel, illetve apró pontokból és vonalakból álló finom díszítéssel. A kézzel formált bronzkori edény dr. Valkó Arisztid hagyatéka. A régészeti leletek tanulsága szerint solymár területén már a bronzkorban is mozgalmas élet zajlott. A vatya kultúra képviselőinek magaslati telepe, a tell Kr. e. 1800 körül a Mátyás dombon állt. Az itt élők földbe vájt, vályog-patics tapasztású házakban laktak, mezőgazdaságukban a földművelés és az állattenyésztés kiemelt szerepet játszott. Bronz- és csont tárgyaik és nagy számban előkerült, szépen megformált cserépedényeik, háztartási eszközeik békés itt élésről tanúskodnak.
KÉT KRAJCÁR
Bronzból készült, osztrák 2 krajcáros érme 1851-ből, I. Ferenc József idejéből. Előlapján az értékjelzés, az évszám és a verdejegy (B, azaz Körmöcbánya) látható, hátoldalán az osztrák koronás címer a kétfejű sassal, valamint a következő felirattal: "K.K. Oesterreichische Scheidemünze" (Császári és Királyi osztrák aprópénz). Az érme kissé korrodált. A krajcár (korabeli magyar helyesírással krajczár, németül Kreuzer) kis értékű, ezüstből, rézből vagy rézötvözetből készült pénz, amit az Osztrák Császárságban, Svájc német nyelvű kantonjaiban és a délnémet államokban használtak a 16–19. században. A krajcár I. Lipót uralkodása alatt jelent meg ezüstpénzként (1, 2, 3, 6, 15 krajcáros címletekkel), de csak 1754-ben vált fő váltópénzzé, amikor bevezették a konvenciós tallért, mely 2 forintra és 120 krajcárra oszlott.
BÚCSÚS EMLÉKKKÉP 1934-BŐL
A solymári kegyhely 200 éves jubileumának emlékére kiadott, a solymári római katolikus templomot (Szűz Mária Szent Neve templom) ábrázoló kis méretű kép, hátoldalán a jubileum dátumaival (1734-1934). A kép kissé kopott, foltos, bal alsó sarka sérült. A solymári Segítő Szűzanya kegyképet - mely a passaui Mária kegykép másolata, s amelynek számos csodás gyógyulást is tulajdonítanak - hálából az 1730-as pestisjárványtól való megmenekülésért Long Péter egy budai festőtől vásárolta és helyezte el a mai templom helyén lévő kereszten. Mivel a képhez egyre több és több hívó zarándokolt el, a kereszt helyén hamarosan kápolna épült, majd az 1780-as években ennek helyére épült fel a mai templom. A kegyhelyet magyarok, németek, szerbek és tótok, katolikusok és más vallásúak is gyakran keresték fel, hogy a Szűzanyához imádkozzanak segítségért, gyógyulásért, oltalomért.
PATIKAI DÖRZSTÁL
Kerek formájú, talpas, bádogból készült mély tál. Belseje fehér, külseje zöld zománccal bevont, pereme sötétbarna. Alul a zománc több helyen repedezett, a tál belseje a korábbi rendszeres használat következtében elszíneződött. Alján „Made in Hungary 12 cm” felirat olvasható. Az úgynevezett dörzstálakat a patikában a különféle gyógyszer alapanyagok összedolgozására használták. Így volt ez az 1908-ban megnyílt solymári patikában is, ahol eleinte porcelánból készült változatokat használtak. Ezekhez szintén porcelánból készült, bunkós fejű dörzsölő tartozott. A jóval könnyebb, zománcozott dörzstálakhoz a dörzsölők fából készültek.
KELEMEN ISTVÁNNÉ KITÜNTETÉSE
A solymáriak által leginkább csak Gréti néniként ismert Kelemen Istvánné Hansághy Margit kitüntetése - egy emlékplakett díszdobozban a hozzá tartozó oklveéllel. Az 1979. augusztus 20-án a Pest megyei tanácselnök aláírásával kelt oklevél szövege szerint a közművelődésben végzett kiemelkedő munkájáért részesíti Kelemen Istvánnét a Pest megyei Tanács a díjjal. A kitüntetéshez tartozó emlékplakett bordó dobozban, kék bársony párnán fekszik. Az érme egy nyitott ablakon kitekintő alakot ábrázol. Oldalt "Pest megye közművelődéséért" felirat olvasható. Gréti néni 1917-ben született Kaposvárott. 1941-ben, ifjú házasként került Solymárra. Felismerve a kiveszőfélben lévő hagyomány- és népdalkincs megőrzésének fontosságát rengeteg helyi éneket gyűjtött és rendszerezett. A hazai német nemzetiségi népdalkincs 80 százalékának lejegyzése az ő nevéhez fűződik. Vezetésével alakult meg 1974-ben a solymári hagyományőrző Asszonykórus is. 1998-ban hunyt el Solymáron.
LEKVÁROS FAZÉK
Egyfülű, agyagból készült, korongolt, hasas edény. Belülről fehér, kívülről rózsaszínes mázzal bevont. Hasán festett fehér és piros virágokkal, zöld levelekkel, nyakán pedig egy körbefutó fekete vonallal díszítették. A fazék erősen kopott, máza több helyen lepattogzott, kívül és belül is barnás-feketés foltok láthatók rajta. A lekváros fazekat Jármai György ajándékozta a múzeumnak a megnyitás évében, 1972-ben. A kertekben, illetve a környéken megtermő gyümölcsökből készülő lekvárok befőzése, hosszú távú tárolása a parasztháztartásokban az I. világháború idejéig kevésbé volt jellemző, hiszen az egyik fontos alapanyag, a cukor nem állt rendelkezésre. Természetesen az asszonyok cukor nélkül is főztek be. Ezeket a cserépfazékban tárolt lekvárokat – az egészen keményre főzhető és évekig eltartható szilvalekvár kivételével – azonban rövid időn belül felhasználták különféle tésztákhoz, vagy süteményekhez.
PITZ JÓZSEF GYALUJA
Keményfából készült, téglatest formájú famegmunkáló szerszám a hozzá tartozó vassal. Elején szarv-szerű fogó látható, mely a gyaluval való munkát könnyítette meg. Az eszköz a leltárkönyvi feljegyzések szerint Pitz József solymári faeszköz (favilla) készítő mester hagyatékból való, de az oldalán a vésett WM monogram azt valószínűsíti, hogy korábban (vagy később) más is használta azt. Pitz József 1890. augusztus 3-án született Solymáron. Rokonságában többen is favilla- illetve faszerszámkészítők voltak, már a nagyapja is ezzel foglalkozott. A szerszámon még látható, bár erősen kopott a bécsi székhelyű szerszámkészítő műhely - Joh. Weiss & Sohn Wien - égetett, félkör alakú pecsétje.
KÖZÉPKORI NYÍLHEGYEK
A Solymári várban az 1930-as évek óta végzett különféle ásatások során számos vasból készült, késő középkori köpüs nyílhegy került elő. Méretük, átmetszetük és hegyük formája sokféle. Ezek a 15-16. század fordulóján használt nyílhegyek tartozhattak kézi íjakhoz, vagy a középkor igen kedvelt fegyvereihez, a kézi íjnál jóval nagyobb hatásfokú számszeríjakhoz is. A kora középkor idején Nyugat-Európában az íjászatnak nem volt akkora szerepe a hadviselésben, mint az a népszerű legendákból kitűnik. Az íjászok gyakran a legrosszabbul fizetett katonák voltak, sokszor egyszerűen a parasztokból verbuválták őket. A kalandozó magyarok azonban bebizonyították, hogy íjakkal is hatékonyan lehet harcba szállni, akár páncélos katonákkal is.
ŐSTERMELŐI IGAZOLVÁNY
Zöld színű, kihajtogatható, fényképes Őstermelői igazolvány 1935-ből a Marczibányi utcában lakó Draxler Jánosné (született Miereisz Borbála 1897–1974) és fia, Draxler János nevére kiállva. Ilyen igazolvány kellett ahhoz, hogy saját termelésű terményeiket (sárgarépa, petrezselyem, zeller, karalábé, vöröshagyma, fokhagyma, cékla, saláta, fejeskáposzta, kelkáposzta, uborka, torma, zöldpaprika, burgonya, tök, paradicsom, zöldbab, zöldborsó, spenót, sóska, tengeri, vágott virág, szőlő, alma, körte, szilva, őszibarack, sárgabarack, cseresznye, meggy, dió, mandula, naspolya, birsalma, málna, földieper, ribizke, valamint tojás és csirke) a Budapesti piacokon árusíthassák.
KÉKFESTŐ SZOKNYA
Fehér virágos kékfestőből készült, derékban ráncolt, de elöl, a hasrésznél simán hagyott, hétköznapi szoknya. Két kék színű, a hátrésznél összeöltött kantárja, illetve elöl, a kötény által is takart részen fehér-barna kockás vászonból készült zsebe van. A helyi varrónő által készített, dereka korcánál egy helyen elhasadt szoknya Taller Jánosné Binder Teréz (1911-2008) hagyatéka, aki az egyik utolsó viseletőrző, 80 éves kora fölött is sváb ruhában piacozni járó asszony volt. A sváb lányok és asszonyok otthon csak egy hétköznapi szoknyát viseltek, utcára, és a határban zajló munkához pedig egy alsószoknyát vettek. Ennek olyan praktikus oka is volt, hogy ha kint érte őket az eső, a felsőszoknyát a fejükre borítva ernyőként tudták használni. Ünnepnapokon az alsószoknyák száma korosztálytól függött. 15-16 éves korig 1-2, e felett 3 alsószoknyát viseltek a lányok, asszonyok.
PATIKAI TÉGELY
Fából készült, világos barna, hengeres formájú, esztergált, fényezett patikatégely, amely valószínűleg az 1908-ban megnyílt első solymári patika berendezéséhez tartozott. Oldalán fekete "Camphor.", alatta kisebb betűkkel barna "Racem" felirat látható. Enyhén domború teteje két helyen megrepedt, illetve egy kisebb darab hiányzik is belőle. A fehér, áttetsző, szilárd kristályos, erős átható aromás illatú kámfort eredetileg a kámforfa (Cinnamomum camphora) kérgéből nyerték ki, de a fekete üröm és a rozmaring levelében is megtalálható. A gyógyászatban vérbőséget okozó hatása miatt külsőleges készítményekben reumás, köszvényes fájdalmak esetén alkalmazzák. Enyhe fájdalomcsillapítóként aranyeres csomókra készült kenőcsök hatóanyaga is lehet. Belsőleg alkalmazva köptető hatást vált ki.
SZÁZ PENGŐS BANKJEGY
Száz pengős bankjegy, melyet 1930. július 1-én bocsájtott ki a Magyar Nemzeti Bank. A szürkés alapszínű pénz elejét bordó minta díszíti: az értékjelzés mellett Andrea Mantegna Hunyadi Mátyás portréja látható rajta. Hátoldalán több nyelvű értékjelzés, valamint díszes keretben a budai vár képe látható. Ez a típusú 100 pengős bankjegy 1932-től 1946-ig, a forint bevezetéséig volt Magyarországon használatban – bár a háború végi súlyos infláció következtében, 1945-től jelentősen elértéktelenedett.
CIPÉSZ FOGÓ
Hegyes fejű, fémből készült fogó. Egyik szára egyenes és két ágban végződik, másik szára ívesen hajlított, vége ellaposodik. Az eszközt elsősorban cipőjavításkor, a szögek kihúzására használták, de szerepet kapott a cipő felsőrészének kaptafára illesztésénél is. A fogón nyomot hagyott a rendszeres használat, erősen kopott. A szerszám Pallai József cipészmester eszközkészletéből való, aki Bodrogsemjénben született, de feleségével 1948-ban már Solymáron laktak. A férj sokáig cipészként kereste a kenyerét, de az 1950-es évek végétől a cipészfoglalkozás mellett ktsz személyzeti felelőseként, vagy üzemi párttitkárkén, 1961-től pedig PEMÜ részlegvezetőként is említik.
LEVÉL A FRONTRÓL
Hősök napja közeledtével egy 1943 augusztusában a frontról Csomay Ödön solymári főjegyzőnek címzett tábori levelezőlapot emeltünk ki a Gyűjtemény tárgyai közül. A lapon feladóként John János szerepel, azonban magából a szövegéből kiderül, hogy az együtt harcoló solymári katonák, John János szakaszvezető, Enczmann András tizedes, Cimbáll (?) István őrvezető, valamint Posovszki József, Taller Márton, Ringler Márton, Kiss János és Ottliczki János honvédek a frontról is az otthoniakért aggódva közösen írták azt. A levélben arra kérik a főjegyzőt, gondoskodjon arról, hogy támogatás nélkül maradt feleségeik és szüleik az évi gabonaszükségletüket be tudják szerezni.
KAKAÓS DOBOZ
Ovális alakú, hosszúkás, fémből készült kakaós doboz a hozzá tartozó tetővel és kisméretű lapáttal. A drapp színű doboz oldalán sötétkék, csipkés szélű sávban arany színű "Dreher Maul kakaó" felirat látható. A Dél-Amerikában őshonos kakaóból készülő csokoládéital receptjét Kolumbusz Kristóf hozta Európába az 1500-es évek első felében. A valódi népszerűséget a holland C. J. van Houten találmánya (1828) hozta meg, aki szárazabb, jól kezelhető kakaó port állított elő. Ezt általános, hétköznapi fogyasztásra a legtöbb helyen csak a 20. században kezdték el árusítani. Dreher Antal kőbányai sörfőzdéje 1923-ban társult a Maul céggel, így jött létre a Dreher-Maul Kakaó- és Csokoládégyár, ahonnan a képen látható kakaós doboz is származik.
PITZ ANNA HÍMZÉS MINTACSÍKJA
Téglalap alakú, fehér színű, ritka szövésű textilen színes gyapjúfonallal, különféle formájú betűkből hímzett ABC-k, virágok és mintacsíkok. A mintacsíkon kihímezve látható a készítő neve, a készítés helye és az évszám is: Pitz Anna, Solymár, 1904. A több mint 100 éves mintacsíkon lévő hímzés több helyen foszlásnak indult, a piros hímzőfonal pedig kissé megszínezte az anyagot. Az anyakönyvi adatok szerint Pitz Anna Pitz Ignác (1857–1923) és Taller Anna (1861–1895) lányaként született 1893-ban. 55 éves koráig hajadon maradt, 1948. február 4-én kötött végül házasságot Petzina Ferenc (1908–1969) 40 éves nőtlen cipőfelsőrész-készítővel. Gyermekük nem született. Pitz Anna 1967 novemberében [sírfelirata szerint 1968-ban] hunyt el – a solymári temetőben nyugszik.
