Kiállítások – Dr. Jablonkay István Helytörténeti Gyűjtemény

Solymár, a sváb falu

A település a török hódoltság alatt pusztult el, várát is felégették. Az első német telepesek 1720 táján érkeztek a községbe, és 1747-re már 550 feljegyzett lakosa volt Solymárnak. Leszármazottaik tárgyi emlékei – hétköznapi és ünnepi népviseletük, használati tárgyaik és munkaeszközeik, fotóik –a néprajzi kiállításon, mezőgazdasági gépeik és eszközeik pedig – a község első, 1890-es évekből származó tűzoltó kocsijával együtt – a színben kerülnek bemutatásra.

Vermes féle szatócsbolt

Kedvelt látványosság Vermes (Wenczel) Lőrinc egykori szatócsboltja, mely eredeti berendezésével és a 20. század első felére jellemző árucikkekkel idézi fel a korabeli vegyeskereskedéseket. A 20. század második feléig a Hősök utcában működő szatócsbolt berendezése 1970-ben került a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum tulajdonába, és külső bemutatási helyszínként 1978 óta látható a gyűjteményben.

Szecessziós patika

Az első patikát solymáron Kovács Pál gyógyszerész nyitotta meg 1908-ban. A patika szecessziós bútorzata 1986-ig szolgálta ki a helyi gyógyszerészeket és vásárlóikat. A bútorok – a patika sok más berendezésével és használati tárgyával, illetve a helyi gyógyszerészek fényképeivel együtt – 1987 óta színesítik a Helytörténeti Gyűjtemény anyagát, felidézve a 20. század eleji gyógyszertárak hangulatát.

Solymár régészeti múltja

Solymár az őskor óta lakott hely. A bronz-, római és avar-kori ásatások bemutatott leletanyagát kiállításunk látványrajzok és grafikák segítségével teszi élővé. A legkorábbi írott emlék községünkről egy 1266-ban kiadott oklevél, ami Solomár néven említi a települést. A török hódoltságig magyarlakta Solymár várát Lackfy István nádor építtette 1360 után. Tulajdonosai később királyok, királynék, főméltóságok voltak. A vár ásatásakor előkerült leletek a középkorban itt élők mindennapjairól mesélnek.

"Pidzsák" borbélyműhelye

A Solymáron csak Pidzsák-ként ismert Milbich János 1942-ben született a borbélyként dolgozó Milbich Mátyás fiaként. Édesapjától örökölt műhelye szinte kultikus helynek számított, ahol a helyi lakosok - elsősorban persze a férfiak - gyakran megfordultak. János bácsi egészen 2014-ig fogadta műhelyében a kuncsaftokat. Kívánságára kerültek az általa gondosan megőrzött, 20. század közepi borbélyeszközök, valamint a berendezés a múzeumunkban kiállításra.