Történetünk, névadónk
A Solymáron folyó helytörténeti munka első látványos eredménye egy 1966-ban rendezett kiállítás volt, ami a „700 éves Solymár” ünnepséghez kapcsolódott. Ez a sikeres kiállítás adott biztatást a továbbiakhoz, egy állandó helytörténeti kiállítás létrehozásához.
A múzeum alapításának ügyét az 1970 decemberében megalakult Helytörténeti Társaság vette kezébe. A megvalósításhoz a Pilisvölgye Mgtsz. adományozta az épületet, a községi tanács pedig annak tatarozását finanszírozta. A kiállítási anyag összeállítására dr. Jablonkay István tanárt kérték fel, aki az 1972 augusztusi megnyitót követően 28 éven át odaadó lelkiismeretességgel vezette és gyarapította a gyűjteményt. 2000-ben bekövetkezett halála után leánya, Jablonkay Mária, majd 2019 óta Tóth Piroska Anna néprajzkutató irányítása alatt folytatódik a munka, Solymár múltjának, kulturális értékeinek megőrzése és bemutatása.
A lokálpatrióta solymáriak adományaként összegyűlt kiállítási anyagnak otthont adó épületet – a XIX. század második felében épült lakóházat – 1994-ben az Országos Műemléki Felügyelőség műemlékké nyilvánította.
(Kép: Dr. Jablonkay István, valamint Manhertz Márton, a Pilisvölgye MGTSZ elnöke 1972. augusztus 19-én, a múzeum megnyitásának napján)
A gyűjtemény fennállásának 30. évében az önkormányzat az épületet teljes egészében felújította, kibővítette. A terveket Szalay Gábor építészmérnök készítette, aki arra törekedett, hogy a régi polgárház építettségében, stílusában megőrizze eredeti jellegét, ugyanakkor a helytörténeti anyagot a kor elvárásainak megfelelően lehessen elhelyezni és bemutatni.
A múzeum a felújított épület 2003-as átadásakor az egykori alapító munkássága előtt tisztelegve a dr. Jablonkay István Helytörténeti Gyűjtemény nevet vette fel.
Jablonkay István (1913–2000)
(Részletek Seres István: Adalékok és emlékiratok Solymár Nagyközség történetéhez című kötetéből)
„…emlékezzünk meg dr. Jablonkay Istvánról, a tanárról, a Helytörténeti Múzeum igazgatójáról, aki egész életében önzetlenül, pedagógusi munkája mellett jóformán a teljes szabadidejét Solymár helytörténetének szentelte.
Vérbeli pedagógus családból származott. […] Édesapja, Gräfl János Pesthidegkúton született, s 1920-tól a solymári elemi iskola igazgatója volt. Édesanyja, Jablonkay Mária délvidéki magyar családból származott. […] Gräfl János az 1930-as években a politikai viszonyok hatására kénytelen volt a korábbi németes nevét megváltoztatni, s felesége jóhangzású magyar nevét vette fel. Mint elkötelezett pedagógus család, gyermekeiket is pedagógusoknak nevelték. […]
Dr. Jablonkay István – gimnáziumi tanárként –. a második világháború alatti években a visszacsatolt Erdélyben, majd a második világháború után a budapesti Petőfi Sándor gimnáziumban tanított. […]
1966 tavaszán […] felhívta a figyelmemet arra, hogy az állami levéltárban fellelt okirat szerint 1266-ban említik először Solymár nevét, tehát ez az év alkalmas lenne Solymár 700 éves fennállásának megünneplésére. A […] végrehajtó bizottság ülésén határozat született, hogy az év őszén megfelelő ünnepséget és a község múltjára vonatkozó méltó kiállítást kell rendezni. […]
Dr. Jablonkay István […] a község múltjára vonatkozó valamennyi írásos bizonyítékot megkereste levéltárakban, múzeumokban. […] Közreműködése nagyban hozzájárult a kiállítás rendkívüli sikeréhez. A kiállítás bezárása után az összegyűjtött nagymennyiségű anyag megőrzésére egy Helytörténeti Múzeum létesítésének a gondolata merült fel, melynek megvalósítása érdekében minden követ megmozgatott. 1970 karácsonyán lakására meghívta a községben különféle pozíciókat betöltő, vezető embereket, […] és megalakította a Helytörténeti Társaságot.
A Társaság dr. Jablonkay Istvánt választotta meg vezetőjének. Fő feladatának egyrészt a Múzeum létesítését, másrészt Solymár történetének megírását és kiadását […] tűzte ki célul. A solymári vár feltárását és a romok konzerválását is megvalósíthatónak tartotta. […]
Amikor a községi tanács részéről – a Pilisvölgye MGTSZ-el közösen – megfelelő épületet tudtunk biztosítani egy Helytörténeti Múzeum céljára, minden erejét a múzeum berendezésére fordította. A gyűjtemény 1972. augusztus 20-án került ünnepélyes keretek között felavatásra, s igazgatójává dr. Jablonkay Istvánt neveztük ki, aki szakszerű fejlesztését, gondozását, az érdeklődőkkel való ismertetését fáradságot nem kímélően, 2000-ben bekövetkezett haláláig végezte. […]
A rendszerváltás után – 1990. májusában – az országban az elsők között újraindította a Hősök napja megemlékezést. Ennek keretében ismét megrendezték a két világháború áldozatainak emlékére a Hősi Emlékmű koszorúzását. […] Azóta ez az ünnepség újból hagyománnyá vált a községben. […]
1993-ban munkásságát a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztje kitüntetéssel ismerték el. Solymár Nagyközség Önkormányzata a 2000. évi Hősök-napi megemlékezésen Solymárért kitüntetést adományozott részére.”